BarExpert: A kávé szerelmesei

Desktop
Tóth Zoltán és Szanyi Erika
Tóth Zoltán és Szanyi Erika

BarExpert: A kávé szerelmesei

„Akkor most a presszó tetejére helyezett tejhabban kialakítunk egy rénszarvasok húzta szánt.” A legtöbben ilyennek képzelik a barista munkáját, pedig messze nem erről szól, ahogy egy barista tanfolyam sem.

Öten várakoznak a Barexpert Hegedűs Gyula utcai Oktató Központban. Welcome drink nincs ‒ bár később ezért még hálásak lesznek a résztvevők ‒, sőt jó ideig főtt kávé sem kerül elő. Tóth Zoltán oktató kávé helyett hellyel és muffinnal kínálja a leendő baristákat a hátsó, kisebb helyiségben. A designt nevezhetnénk kiszámíthatónak, de végül is úgy van rendjén, hogy ha az a ember órákat tölt a kávéval, akkor azt kávés zsákok, kávéfőző gépek és kávés csészék között tegye.

Az oktatás egy ártatlannak tűnő körkérdéssel indul: ki mennyi kávét iszik, milyet és hogyan készíti? A csoportban a tejeskávé viszi a prímet, főleg kotyogóssal készítve. Míg az utóbbi időben a kotyogós kávé megítélését talán csak az instant kávékét múlta alul, addig Tóth Zoltán meg sem rezzen a hallottakon, helyette belevág a kávé alapismeretekbe.

Arabica, Robusta, 1500 méter alatt, fölött és kontinenseken át cikázunk, sőt egy igazi kávécserje is előkerül. Az alapos elméleti bevezetőt végül egy igazi kuriózum zárja: a Kopi Luwak. Ha valakinek semmit nem mondana ez a név, akkor felidézheti magában a Bakancslista című filmet, ahol Jack Nicholson folyamatosan ezt issza. Hogy miért? Nyilván a különleges aroma is szerepet játszik ebben, de leginkább az a tény, hogy ez a világ legdrágább kávéja. A kilónként 200 ezer forintba kerülő indonéz kávékülönlegesség azonban nem annyira az íze okán trónol a kávé birodalom tetején, mint inkább extrém előállítása révén. A Kopi Luwak ugyanis úgy születik, hogy a cibetmacska megeszi a kávégyümölcsöt, majd a számára emészthetetlen kávészemeket kikakilja. A szemeket az ürülékéből válogatják ki, majd alávetik a kávénál szokásos eljárásoknak. A Kopi Luwak megkóstolása ugyan elmarad (bár létezik már olyan budapesti kávézó, ahol lehetséges, 8900 Ft-os bevezető áron), viszont egy darab szárított cibetmacska ürülék előkerül. A jelentkezők valószínűleg sosem álmodoztak arról, hogy cica kakit hajkurásszanak a dzsungelben, a méretét látva viszont nem csak a vágy maradéka tűnik el, de a több százezres ár sem tűnik túlzásnak.

Az elméletnek ezzel vége is, készül az első kávé. Miközben a török kávét füles réz kübliben, szakszóval csezvében, forralja a mester, elmondja, hogy minden kávét ugyanabból a kávéból, tej és cukor nélkül fog elkészíteni, hogy világos legyen mennyit számít a kávé ízénél az eljárás, az eszköz és a hőfok. A török kávé kész, a résztvevők óvatosan hörpölik a zaccal együtt csészébe öntött kávét.

Ezt követően pedig folyamatosan életre kelnek a dekorációs elemek. Kiderül, hogy miképp készítettek kávét az üvegballonos, csöpögtetős kávéfőzővel, hogy a polcon árválkodó apró doboz egy alumínium kemping kávéfőzőt rejt és hogy Tóth Zoltánt annyira fűti a kávé iránti szenvedély, hogy egyszer az egész házban kiment a villany, mert neki muszáj volt kipróbálni egy régi, némiképpen hiányosan földelt kávéfőzőgépet. A sort a Karlsbadi kanna folytatja, majd jön a nyomószűrős kanna alias „French Press”, a hagyományos eszpresszó gép, végül egy kétéves találmány, az Aero Press, zárja a sort.

A tanfolyam végéig ugyan még van egy blokk, de tanulságokban és pörgésben nincs hiány. Bár Tóth Zoltán mindig csak kóstolásra kínálja a kávékat, a feketék szemmel láthatóan megtették a hatásukat. Három órája ülnek egy helyben a leendő baristák, a fáradtságnak azonban nyoma sincs rajtuk. Mindehhez azonban, a kávé mellett, egyértelműen hozzájárul az izgalmas információk tömege és az alapvetés megtapasztalása, mert valóban más az íze a kávéknak. Míg az egyik eljárás eredménye egy kiváló fekete, addig egy más eszközzel készült kávé ováció helyett csak fintorokat vált ki.

A sort a tojáslikőrös kávé zárja, ami szinte önmagában összefoglalja a tanfolyam lényegét. A sokak által túl édesnek és nagymamásnak tartott likőr Tóth Zoltán szakértő kezei között egy fantasztikus kávé koktéllá lényegül át, kézzel fogható bizonyítékaként annak, hogy a minőségi fogyasztás ugyan anyagi áldozatokkal is jár, de mit sem ér a pénz, ha nincs mögötte tudás.

Az órának vége, mindenki kap egy oklevelet, hogy innentől ő végzett hobby barista. A papír nyilván áldozatul esik majd egy költözésnek vagy íróasztal rendrakásnak, de ez nem lényeges. Ami viszont igen, hogy az eltelt négy óra alatt olyan ismeretekre tehettek szert a résztvevők, amivel felvértezve a jövőben magabiztosan különböztethetik meg a jó és rossz minőségű kávét, az olasz és a francia pörkölést, az áztatott és a főzött kávét, aminek köszönhetően minőséget vihetnek az otthoni kávézásba és értőn rendelhetnek egy csésze kávét a világ bármely pontján.

(Szanyi Erika)

Címkék: 
A tartalom a hirdetés után folytatódik
Desktop, Mobil
Mobil
Mit szólsz hozzá?